Majd 10 év telt el, miután Kronosz kaszájának tulajdonosa lettem egy véletlen folytán. Jelenleg 12 éves vagyok, s azóta hatalmas megmozdulásokkal kerestetik a maradék ereklyéket, hogy többet megtudjanak erről az egészről.
Kronosz kaszájának átkáról, s erejéről egész sokat kiderítettek általam.
Évekig semmilyen nagyobb teszten nem kellett részt vennem, mert gyerek vagyok és ezt tiszteletben tartották. Heti kétszer kontrollvizsgálaton kellett részt vennem, ahol a fizikai és mentális állapotom figyelték, hogy ha bármi történik, segíthessenek. Megnézték a vérnyomásom, erőnlétem, látás, hallás, kitartás. Igazából egy reggeli rutin edzés folyamata volt csak. 
Mivel ezzel együtt nőttem fel, sosem kérdőjeleztem meg, illetve heti 2 alkalom nem volt a világvége. Körülbelül 2 évvel ezelőtt megpróbáltak érzéstelenítőt használni, hogy azt a bizonyos “elmúlás hiányának átka” részt teszteljék. Viszont nem hatott a beadott érzéstelenítő, így első körben egy újfajta külsőleg alkalmazható érzéstelenítőt kellett megalkotniuk, ugyanis minden más ellen immunis volt a testem. Miután ezzel megvoltak, apró szúrások, vágásokkal nézték a regenerálódásom. 
Hihetetlen sebességgel beforrt bármilyen sérülésem, viszont a “levált” sejtek nem regenerálódtak tovább, elvesztették ezt a különleges erőt.
Tehát nem a testem változott meg, hanem egy új erő hozza működésbe a gyógyulási folyamatot.
A fizikai erőm is megnőtt, illetve a reakcióidőm is javult.
A többi ereklyéről is időközben lett pár hír. Különös módon az ereklyék gazdákat kezdtek el keresni maguknak. Valószínűleg a kőtábla lehetett ennek az oka. 4 gyermek volt, akinél furcsa jelenségeket fedeztek fel, illetve 1-1 régi tárgyat a közelükben. Egy íj, egy saru, egy kalapács és egy babérkoszorú. Néhány képességüket már felfedezték, amik alapján a tárgyak is nevet kaptak:
Artemisz íja: Állatok irányítása, idézése, vadászat
Hermész szárnyas saruja: Mozgékonyság
Hephaisztosz kalapácsa: Különleges fegyverek és páncélok, és készítésük tudása
Apollón babérkoszorúja: Regenerálódás, gyógyítás

Ezen tárgyak kulcsfontosságú szerepet töltöttek be. A kutatócsapat egy érdekes ötlettel állt elő. Átokátruházás. 
Ennek több oka volt. Egyrészt a pozitív előnyei például a kaszámnak.
A regenerálódás és immunitás ereje. Bár meglévő betegségek ellen nem véd, de mindennemű kártékony dolog kialakulását megakadályozza. 
Illetve, ha nagyobb mennyiségben tudnák tesztelni a mellékhatásokat előrébb lennének a kutatásban.
Viszont a hogyanját és mikéntjét még nem tudták először. 
Egy elkerített területre volt szükség, illetve egy olyan szolgáltatásra, amely esetén lennének jelentkezők.
Erre mi, ereklyegazdák adtuk meg a választ, ugyanis előszeretettel ütöttük el az időt általunk kreált csaták közben.
A válasz egy játékterület megteremtése volt. 
Jó-jó, de egy játékban ellenfél is van. Nem harcoltathatnak embereket egymás ellen csak úgy. De mi sem egymás ellen harcoltunk.
A megoldáshoz itt jön képbe Artemisz íja. Ezen tárggyal különböző lények idézhetőek. Ezek ellen mentek a mi kis csatáink is, tehát a lehetőség adott volt. 
Hephaisztosz kalapácsát próbálták ötvözni a tudománnyal, hogy létrehozzanak egy játékrendszert, ami képes kezelni ezen képességeket, illetve átruházni egyes erőket. 
Ezzel el is kezdődtek a folyamatok és intézkedések a 0. kupola megalkotásához.

Mi ereklyetulajdonosok beceneveket kaptunk, illetve adtunk egymásnak, egyrészt, hogy a személyazonosságunk valamelyest rejtve legyen, másrészt baráti körben így mókásabb volt. Ezek a nevek születtek:
Artemisz -> Sagi (Saggitarius)[szádzsi], csapatunk fiús lány tagja.
Hermész -> Sura (Surranó)[sura], mert ő a legfürgébb srác.
Hephaisztosz -> Tory (Thor)[tori], a kalapácsos.
És az utolsó Apollón -> Lexy (Alexa)[lekszi], mert a neve jelentése védelmező, így ő a kis támogató boszorkánk.
Ohh illetve önmagam kifelejtettem. Zeronil lett a név, röviden Zero, mely a vers “nulla lesz a kezdet, s a vég” részét szimbolizálja. 
Egy évvel később elkészült a prototípus kupola, s ezzel a játék tesztelése is megkezdődhetett.

– Hallottátok? Elkészült a prototípus, szóval bemehetünk végre. – mondtam izgatottan.
– Akkor mire várunk? Menjünk! – pattant fel Sura, és megindult az egyik irányba.
– De hisz nem is arra van a bejárata. – kapta el a ruháját Sagi, majd ránézve Lexyre, neki szegezte a kérdést.
– Jössz te is?
– Persze, de szólok Torynak is.
Miután Lexy visszatért Toryval, megindultunk a bejárathoz. Kisebb teszteket láttunk már a felnőttektől, de saját bőrünkön még egyszer sem tapasztalhattuk egészen mostanáig.
Mind nagyon kíváncsian vártuk, ugyanis többször megpróbáltunk bejutni, de nem hagyták, és csúnyán leszidtak minket minden alkalommal, amikor elkaptak.
A bejáratnál egy kisebb csapat gyűlt össze, akik már vártak minket. Úgy tűnik mi vagyunk a fő próbája az eseménynek, ám ez minket egyáltalán nem zavart, szinte észre se vettük az embereket, csak a bejáratot figyeltük, majd átléptünk rajta.