Az oktatás kezdete – 6. rész

Figyelem! A következő rész valószínűleg csak egy mellékbejegyzés lesz a kovács szakma működéséről és leírásáról!
A történethez nem lesz konkrétan köze, inkább a világ működése szempontjából érdekes. De lehet elmaradt vagy eltolódik ez, majd kiderül, ha elkészült.

Elérkezett az idő. Első napom meg is kezdhetem a műhelyben, mint tanonc, segéd illetve diák. Már 10 óra lehetett, amikor felébredtem.
David addigra már rég sürgött-forgott a műhelyben, bár amennyire észrevettem, csak pakolászott. Gondolom helyet csinált, hogy ne essek át a földön heverő dolgokon.
Én ott tébláboltam a műhely másik felén, hogy ne zavarjam, kis idő után viszont észrevette, hogy már ébren vagyok, és azt mondta, hogy hozott a közeli pékségből pár dolgot, szóval egyek egyet nyugodtan, mindjárt ő is csatlakozik.
Éreztem is már a friss pékáru illatát, szóval hamar meg is jött az étvágyam, kapva kaptam a lehetőségen.
Helyet foglaltam, ám még kicsit idegen volt a hely számomra, így megszeppenve falatozgattam. Bár a feszültségemen sokat javított az is, hogy igazából “tudatra ébredésem” óta minden idegen, szóval nem különb ez sem a többi dologtól, ám nagy megnyugvás, hogy reggel egy embertársam hangját hallhatom.
Őszintén szólva már kicsit kezdtem beleőrülni a magányba, vagyis inkább azon részébe, hogy nincs emlékem, se semmim, amibe kapaszkodhattam volna. Eddigi napjaimon körbesétáltam a környéket, hogy lássam az embereket, mert az kicsit mindig megnyugtatott.
David is csatlakozott végül, s beszélgettünk kicsit.
Majd megpróbált “tanárkodni”, de azzal hamar felhagytunk, ugyanis csak hümmögött és hümmögött, nem igazán tudta, hol is kezdje az egészet. Szegényt ki is röhögtem egy kicsit, amitől elvörösödött.
Azt tanácsoltam neki, hogy egyelőre csak teljenek a napjaink én meg megpróbálom megfigyelni, amit csinál és kérdezek, ha kíváncsi vagyok valamire. Ez rögvest megnyugtatta, mert látszott rajta, hogy zsákutcába futott már a tanítási próbálkozásában.
Később körbevezetett a műhelyben, megmutatott pár eszközt. Illetve a szobákat is megmutatta, ugyanis este csak beestem, lepakoltam, és nyugovóra tértem, tehát nem tudtam mit hol találok.
– Tényleg, a piac. – Hökkent fel David, amivel jól megijesztett, de elmagyarázta miért is volt ez olyan lényeges.
Általában ebéd előtt szerzi be az alapanyagokat, illetve az élelmiszert is, ami kell az ebédhez/vacsorához. Tehát beszerzési kör, majd ebéd, és munka. Ez többnyire a rutinja egy napon. Szóval a tanulásom első lépése az alapanyagbeszerzés elsajátítása úgymond.
Igazából csak cipekedni segítettem…
De jelenleg a piac jobban érdekelt, mint sem a tanulás. Jólvan na… egy kis szórakozás sosem árt.
Láttam különböző fémeket, szeneket, és ékköveket.
A zsákmányokból való szarvak, csontok, bundák és bőrök is helyet foglaltak a standoknál. Van olyan bőr, ami teljesen vízhatlan, van amelyik könnyű mégis erős és még egy nyílvessző is nehezen megy át rajta, tehát mozgékonyság szempontjából számít. Fémek terén is sokféle volt. Például a tűzálló páncélzathoz való fém.
Különböző ékkövekkel és mágikus lények egyes részeivel elkészült tárgyaknak mágikus tulajdonságokat lehet adni.
A kedvencem a Hermes csizmája volt, kis szárnyacskák voltak a csizmákon,amikkel repülni nem lehetett, csak siklani, illetve magasabbra ugrani, de így is nagyon menőnek tűnt.
Jelenleg a fémekről még nem sokat tudtam meg, de így is túl sok információt kaptam a körút során, aminek már a felére is alig emlékszem, így inkább abban maradtunk, hogy jelenleg az alapoktól haladunk és a különböző alapanyagokkal ráérek később megismerkedni.
A vásárolt alapanyagok egyszerű hétköznapi anyagok voltak, legalábbis a látottakhoz képest.
Vas, réz, illetve szén. Továbbá szükségünk volt még a közeli helyen tanyázó prédáknak egyes részeire.
Ezen a területen csak Vaddisznó féle lények, illetve a normálisnál sokkalta nagyobb Vadnyulak lelhetőek fel. A Vaddisznók mérete talán csak kicsit átlag feletti, őszintén nem nagyon találkozhattam külvilágban vaddisznóval, de normálisnak tűnt. A Vadnyulak viszont a Vaddisznónál épphogy csak kisebbek voltak, ami minden, csak nem átlagos, illetve 2-3 méter magasra is fel tudnak ugrani, tehát nem egyszerű prédák.
Nekünk a Vaddisznónak az agyarára volt szükségünk, ugyanis könnyű, olcsó, illetve tartós, legalábbis David ezt mondta.
A különböző egyszerűbb páncélzatok esetében gyakran előfordul, hogy nem egyfajta anyagból készül. Például egy fém páncélzat olyan részei, amik nem aktívan vesznek részt a védelemben, azokat olcsóbb anyagokkal pótolják ki, hogy a súlya is kevesebb legyen és az ára is barátságosabb, miközben a hatékonysága nem változik.
Gyakoriak a bőrruházatok fémlemezekkel való erősítése.
Ez főleg mozgékonyabb típusú felszereléseknél jön jól. Egy távolsági harcos számára tehát jó az, ha van valamennyi védelme, viszont könnyen változtathat a pozícióján, amit nehézpáncélzatban nem egyszerű feladat megtenni.
Visszaindultunk lepakolni a vásárolt holmit a műhelyben. Majd elindultunk a vadászatra.
David egy buzogányt és egy könnyű kis körpajzsot használt a harchoz. Nem végzett nagy mozdulatokat a harc közben, többnyire kis kitéréseket tett, miközben visszatámadt a prédára. Ha szemből jött és nem tudta elkerülni a támadást, a pajzsának támaszkodva fogta fel, s védte ki a támadást, majd visszalökte a támadót, s rácsapott. Többnyire ez volt a mozdulatsora, amit használt, miközben ott voltam.
Ezt próbáltam leutánozni, s használni a saját harcomban. Viszont mivel nekem kardom volt és egy nagyobb pajzsom, nem tudtam ilyen finom mozgásokat végezni.
Illetve ha sikerült is visszalöknöm az ellenfelem, hiába próbáltam rávágni egyet, az agyarával felfogta a csapást.
Ez ellen jobban jött volna egy buzogány, hisz azt nehezebb kivédenie az agyarával a Vaddisznónak, ugyanis összezúzza az agyarát, illetve nehezebb egy nagyobb felületű fegyvert kivédeni az agyarával.
Nem volt számomra túl sikeres ez a vadászat, ami kicsit lelombozott, viszont David megnyugtatott, hogy nem mehet minden elsőre, és majd kitaláljuk, hogyan is lehetne jó nekem. Egyelőre jó ez a haladás, majd belejövök, amúgy is sokat tanultam már ma. Ettől jobb is lett a kedvem valamelyest.
Már sötétedett, emiatt visszamentünk.
Én lefürödtem és nekiálltam valami vacsorafélét összedobni, miközben David dolgozott a műhelyben.
Sok látványos része nem volt a dolognak, illetve kicsit késésben is volt az egyik munkájával, amit be akart még ma fejezni, emiatt elhalasztottuk a tanulási részét, amit nem bántam, mert elfáradtam a harcban. Igazság szerint nem tetszik a fegyverstílusom. Majd ki kell találjak valami mást.
Vacsora közbeni beszélgetés során David elmondta a véleményét a harcmodoromról, majd megpróbált tanácsokat adni.
Az egyik része egy napi állóképességi edzés, amit rám bízott, hogy hogyan végzek, igazából a futás tűnt a legegyszerűbbnek, tehát amellett maradtam végül.
A másik ajánlata egy mozgékonyabb felszerelésre váltás volt, aminek több okból is pozitív hatása lenne. Az első, hogy ő közelharci, nehéz páncélzatú, amiből nem kell kettő és egy ideig együtt fogunk harcolni, tehát jobb lenne váltani. Másrészt úgy látta nem áll kézre nekem ez a fajta harcmodor. Ezzel egyetértettem, mivel én is pont ezen gondolkodtam, hogy váltani kéne.
Tehát már csak ki kell találjam, hogy mi is lenne jó.
Valami mozgékony jobban tetszene, de még nem érzem ezt a környezetet a magaménak, ami probléma, ugyanis az összes mozgékonyságot támogató, segítő funkció vagy képesség itt pont, hogy eme játékra hasonlító rendszeren alapul, ami nem megy még.
Úgyhogy továbbra is ez a fő cél, hogy elsajátítsam eme hely trükkjeit.
Viszont ez már a következő nap kalandja lesz, ugyanis már későre járt, szóval szép éjszakát kívánva egymásnak, nyugovóra hajtottuk a fejünket.

Hozzászólás