Két vágy, sosem lágy,
De mégis vajon mire vár?
Hisz míg e kettő fertő,
Addig nem lesz menthető.

Az irány különböző,
Mégis egymást átfedő.
Ám a makacsság erő,
S erre megoldást nem lel ő.

Külön utakon járva,
A vágyak irányába,
Míg a végére nem ér,
Semmit meg nem él.

Boldogságot így keresi,
S amíg meg nem leli,
Nem lehet belőle semmi,
Ha a szíve nem lesz teli.