Két vágy, sosem lágy,
De mégis vajon mire vár?
Hisz míg e kettő fertő,
Addig nem lesz menthető.
Az irány különböző,
Mégis egymást átfedő.
Ám a makacsság erő,
S erre megoldást nem lel ő.
Külön utakon járva,
A vágyak irányába,
Míg a végére nem ér,
Semmit meg nem él.
Boldogságot így keresi,
S amíg meg nem leli,
Nem lehet belőle semmi,
Ha a szíve nem lesz teli.
Rövid versek kategória bejegyzései
Lángra Lobbant Érzelem
Egy vers, mi vágyat ébreszt,
Egy rím, mely százat érhet.
Kedvesség, hogy jobbá tedd,
Mit elrontottál, s sebet ejtett.
Újabb nap, reggel köszönt.
Délre már a lelked törött,
Mégis szebb lett mosolyod,
Mert éjjel veled szuszogott.
Megállni nem tudod már,
Hogy rágondolva mosolyogjál.
Ekkor döbbensz rá a bajra,
Szerelembe sodort az arca.
Mégsem lesz sírás tárgya,
Ha vallomásra választ várva,
Előtte állsz könnyes szemmel,
Egymásé válva ezennel.
Álmodozás
Bár szerethetnélek újra,
Anélkül, hogy lenne súlya.
Nem tudnám a válaszod,
S lehetnék a támaszod.
Talán szeretlek is újra,
De akkor el sem múlna,
A vágy a szép tekintetedre,
A gyönyörű lelkedre.
Mégse szeretnélek újra,
Mert, ha ettől szívem elbújna,
Kettőnk lehet eltávolodna,
S nem tartozhatnék többé oda.
Álmodozni szeretek újra,
Mert rajtam lesz a gúnya,
Mely bátorrá tesz engem,
S elűzi gyötrő félelmem.